A Székelyvarság település erdejében, a hűs árnyékot adó rengetegben, a Nagy-Kút-patak mentén található a varsági Csorgókő-vízesés. A hét forrás által táplált patak vize egy 7 méteres magasságból zuhan alá, két lépcsőben formálva ezt a gyönyörű természeti látványosságot. Innen a víz a Nagy-Küküllő folyóba ömlik, annak bal oldali mellékágaként. A vízesés jobb oldalán, szemből nézve, fel is lehet mászni: a sziklafalon természetes repedések és kiemelkedések segítik a kapaszkodást. A tetejére érve továbbhaladhatunk a patak forrásaihoz, vagy akár egy kilátóponthoz is. A forrásokhoz a patak mentén kell haladni felfelé, és körülbelül 500 méter után elérjük azt a hét forrást, amelyek egyesülve lefelé folynak a völgy irányába. Ha inkább a kilátóponthoz szeretnénk eljutni, akkor tovább kell mennünk a Tálas-tető irányába. Ott házak is találhatók, és bármelyik helyi – akár az üzlet eladója is – szívesen eligazít. A fából épült kilátó nincs messze, és innen csodálatos kilátás nyílik Székelyvarság hatalmas területére – a szórványtelepülésekből álló falu Hargita megye legnagyobb kiterjedésű települése.

A Madarasi-Hargita Hargita megye leglátogatottabb hegycsúcsa. Az északnyugati oldalán, 1650 méteres tengerszint feletti magasságban található a Madarasi-Hargita menedékház, amelyet 1941-ben a Magyar Kormány támogatásával építettek. A csúcsról lenyűgöző panoráma tárul elénk: a környező hegyek és völgyek látványa páratlan.
Ez a hegycsúcs a Székelyföld legnépszerűbb síközpontja.
A sí- és túraközpont Székelyudvarhelytől 36 km-re található. Az 1500 és 1760 méter közötti magasságban összesen 4,5 km hosszúságú sípályarendszer áll a látogatók rendelkezésére.
A síterepet decembertől április közepéig rendszerint természetes hó fedi, de kedvező időjárás esetén a szezon akár május közepéig is kitolódhat. A pályákat hófúvó berendezésekkel folyamatosan karbantartják, hogy a síelők számára mindig ideális körülményeket biztosítsanak.
A környéken 24 órás hegyimentő szolgálat működik a biztonság érdekében.

Már a Csíki-medencéből is messziről feltűnnek a Nagy-Hagymás-hegység sziklatornyai – köztük az Egyeskő, valamint az Öcsém-csúcs –, amelyek kérdő tekinteteket vonzanak az arra utazók részéről. A hegység egyik legikonikusabb pontja az Egyeskő sziklaformáció és az aljában található Egyeskő menedékház.
A Hagymás-hegység (románul Hășmaș vagy Hăghimaș) a Keleti-Kárpátok része, és a Gyergyói-, Tarkó-hegység, Csíki-hegységek, valamint a Csíki- és Gyergyói-medence határolja. Innen ered több jelentős folyó is: az Olt, a Maros, a Békás és a Tatros.
A Nagy-Hagymás, az Egyeskő és az Öcsém-csúcs a Békás-szoros – Nagy-Hagymás Nemzeti Park részeit alkotják. A parkot 1990-ben alapították az ott élő növény- és állatfajok védelme és megőrzése érdekében.
Az Egyeskő (románul Piatra Singuratică) különleges, dolomitos mészkőből formálódott, üledékes kőzeteit a természet szobrászmunkája faragta porcelánszerű, művészi sziklaszoborrá – nem véletlenül nevezik sokan "természeti porcelánfigurának".

Amennyiben érdekel a vadállatok élete természetes környezetükben, ha szeretnéd őket fényképezni vagy filmezni, szívből ajánljuk az ivói vadrezervátumot.
A Hargita megyében, Ivó (Izvoare) település közelében található vadállatpark 320 hektáron terül el, patakok szelik át, és hegyek veszik körül. Ebben a festői tájban szarvasok, őzek és muflonok élnek szabadon, természetes élőhelyükön. A néhány kijelölt ösvény és a körülhatárolás (térválasztás) csupán a szükséges minimum emberi beavatkozást mutatja – a természet vad szépségét meghagyva eredeti formájában.
A park célja, hogy visszaállítsa azt a természetes élővilágot, amely egykoron virágzó volt ebben a térségben, de az emberi tevékenység nyomán megritkult. Itt büszke őzekkel, nemes szarvasokkal találkozhatunk, és akár a ravasz vaddisznó nyomait is felfedezhetjük.
Az ivói vadrezervátum a Keleti-Kárpátok szívében helyezkedik el, és olyan hangulatot áraszt, amely egy letűnt kor világát idézi – azt az időszakot, amikor az erdőket még nem szabdalták fel utak, és a vadállatok nyugalomban élhettek. Ez a park nem állatkert, és nem is vadaspark a hagyományos értelemben. Épp ellenkezőleg: egy újrateremtett, zavartalan vadon, ahol a Kárpátok egykori urai szabadon, emberi zavarás nélkül fejlődhetnek, távol a ragadozóktól és az emberi beavatkozástól.

A jó hír az, hogy ha valódi élményként szeretnéd vadon élő medvét látni természetes élőhelyén, akkor a Madarasi Hargita lábánál szinte mindig van lehetőség a megfigyelésre. A medveles program egész évben elérhető, és általában napnyugta előtt három órával kezdődik. A fő szezon június 15. és szeptember 1. közé esik, és a megfigyelés másfél-két órát vesz igénybe. Ebben az időszakban a gyülekező este fél hétkor (18:30) történik. A főszezonon kívül a találkozás időpontja változhat, az évszakoktól és a nappalok hosszától függően.
Mit jelent a medvék megfigyelése?
Valódi élmény és lenyűgöző látvány egy biztonságos környezetben Érdekes program, amely során a medvéket természetes élőhelyükön figyelhetjük meg egy zárt, biztonságos épületből.
A medveles program menete:
01. Találkozási pont: A találkozás a szervezővel (a program vezetőjével történő egyeztetésnek megfelelően) a Gyergyóvárhegy (Subcetate) Székelyudvarhely felőli bejáratánál, az aszfaltút mentén kijelölt parkolóban történik, egy régi Land Rover típusú terepjáróval.
02. Szállítás a megfigyelőhelyhez: A résztvevők saját autóikat ebben a parkolóban hagyják, majd beszállnak a szervező járművébe, amely kb. 2 km-re szállítja őket a medveles megfigyelőpontjához – egy modern, masszív épülethez.
03. Rövid séta és megfigyelés: Ezután kb. 300 méteres gyalogtúra következik az erdőben a medvemegfigyelő épületig, amely teljesen zárt, nagy üvegablakokkal ellátott kilátó. Innen lehet biztonságosan figyelni a medvéket természetes környezetükben.
A megfigyelés időtartama: kb. másfél óra

A vízimalmok építészeti szempontból a Székelyföldre jellemző hagyományos létesítmények, azonban mára szinte teljesen eltűntek a tájból. A Zetelaka községhez tartozó Ivó településen valamikor 17 vízimalom működött, de mára csak kevesen emlékeznek ezekre. Nemrég azonban a Larix Stúdió munkájának köszönhetően „feltámadt” egy vízi fűrészmalom – egy újraépített, működőképes szerkezet, amely bemutatja az egykori technológiát.
A projekt ötletének forrása Köllő Miklós építész írásaiban is visszaköszön, aki szerint a régió népi öröksége méltó a megbecsülésre és megőrzésre. Azonban jelentős mértékű a kommunikációs szakadék az építészek és a laikus közösség között. Míg az építészek értéket látnak a hagyományos székely építészetben, addig sok helybéli inkább az elhanyagolt, romos épületeket látja bennük.
Az ilyen örökség – eredeti formájában – már nem felel meg a mai emberek igényeinek, ezért gyorsan eltűnik. Ez a folyamat megszakítja az organikus kapcsolatot a táj, a településszerkezet, a domborzat és az épületek között – így a régió elveszítheti sajátos kulturális identitását.
Ugyanakkor fontos tudatosítanunk, hogy a Székelyföld hagyományos népi építészeti elemei, a faépítészet technikai tudása és az infrastruktúra alapján egy meglepően korszerű és egyedi építészet is kialakulhatna – amely egyszerre őrzi a múltat és felel meg a jelen kihívásainak.

A Zetelaki gát az egyetlen mesterséges tó a Nagy-Küküllő felső szakaszán, Hargita megyében. A gát Zetelaka település fölött épült, és impozáns méretekkel rendelkezik: 50 méter magas, 520 méter hosszú, és 140 hektáron terül el. Az ide vezető út, a 138-as megyei út, lenyűgöző látványt kínál – a lombhullató erdők árnyai és színei váltakoznak a tűlevelű fenyvesek zöldjével. A Görgényi-havasok zöldellő lejtőit főként fenyő és lucfenyő borítja, de helyenként bükkfával, tölggyel és mogyoróbokrokkal is találkozhatunk.
A táj leírhatatlanul szép – de a Zeteváraljai-tó tükrében visszaverődő égbolt olyan mélykék, hogy valóban szavak nélkül marad az ember, amikor először pillantja meg.
A gát építése 1976-ban kezdődött, és 1992-ben fejeződött be. Elsődleges célja az árvizek elleni védelem és a folyó vízszintjének szabályozása volt. A víztározó védelmet nyújt a Nagy-Küküllő völgyében fekvő településeknek az áradásokkal szemben, és aszályos időszakban biztosítja a folyó normál vízhozamát. A tározó teljes vízkapacitása kb. 50 millió m³
Hossza: 2,6 km, ebből 1,4 km a Nagy-Küküllő egykori völgyében. A tó szélessége a Sikaszó-patak völgyében 400–800 méter, a Nagy-Küküllő térségében 150–200 méter.
Halállományát a kezdetben a halfaunát főként a környékbeli patakokból beúszó vándorló halak alkották. A legnagyobb mennyiségben a fejes domolykó fordult elő, ezt követte a pisztráng. Később több halfajjal is gazdagították a tavat, mint például: kurta baing, sujtásos küsz, vágódurbincs, petényi márna, keszeg, ponty, süllő, csuka, paduc, dévérkeszeg, menyhal, sőt sügér is.
A tó kiváló lehetőséget nyújt parti és csónakos horgászatra egyaránt. A csónakokat különösen kedvelik azok, akik a pergetéses vagy legyezőhorgászatot gyakorolják.

A Fenyőkúti tőzegláp körülbelül 950 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, a Görgényi-havasok részeként a Parajd–Deság vulkanikus fennsík közép-nyugati oldalán.
Ez a lápvidék 2007-ben Natura 2000 természetvédelmi területté nyilvánított helyszín lett. A szakirodalomban Luc vagy Ruc néven is ismert, de a helyiek egyszerűen csak Datkának nevezik.
Ez a láp a Keleti-Kárpátok legnyugatibb fenyveslápja, amelyet havasi áfonyás-lucfenyves (Vaccinio-Piceetum abietis) erdő övez, egészen a Híd (La pod) mocsár határáig.
Jelentősebb állatfajok a területen: erdei vörösgbéka (Rana dalmatina), hegyi vörösgbéka (Rana temporaria), foltos szalamandra (Salamandra salamandra), hegyi gyík (Zootoca vivipara).
A láp egy helyi lakosok adományából létrehozott tanösvényen keresztül látogatható meg.
A „Taiga tanösvény” bemutatja a tőzegmohás mocsarakra jellemző folyamatokat, a lassan növekvő tűlevelű növényzet sajátosságait, valamint a szibériai élőhelyekre jellemző különleges növényfajokat, mint például rovarevő és mérgező növények.